A Magyar munkavállalók mintegy 40%-a kerül olyan helyzetbe pályafutása során, hogy objektív mércével hosszabb időre kiszakadjon a munkából. A visszatérés előtti passzív időszaknak sok és különböző oka lehet. Szimplán gazdasági indokokból történő létszámleépítés, egészségi állapotban beálló, vagy családi körülményekben bekövetkező változás, tanulmányok folytatása, illetve nyugdíjba vonulás. Mind különböző helyzetek, egyben azonban megegyeznek: a valamikori visszatéréshez minden esetben szilárd elhatározás, változás, felkészülés és erőfeszítés lesz szükséges. A munkaerő piaci reintegráció sikerességét nagyban befolyásolja a passzív időszak hossza, a végzettség és az életkor is. Nagyjából ezek azok a tényezők, melyeket figyelembe kell venni a munkába történő visszatérés előtt és az előkészületek során.

Az újra munkába állók legnagyobb tábora kétség kívül a kisgyermekes szülőké. Szerencsére ma már szülőkről, és nem csak anyákról beszélünk köszönhetően az apák növekvő részvételének a gyermeknevelésben. A gyermeknevelésből történő visszatérés legnagyobb feladata az új szerep régiekkel történő összeegyeztetése, avagy, a magánélet irányába áthelyeződő fókusz egyensúly irányába billentése és fenntartása. Ekkor komoly kihívások jelentkeznek a gyermekmegőrzés, az otthon, az intézmény és a munkahely között szükséges kötött időpontokhoz igazodó ingázás és a jelentősen megcsappanó szabadidő összehangolásának tekintetében. Éppen ezért szükséges a gondos előkészület, a lehetőségek alapos, és egészséges elvárások mentén történő feltérképezése.

A gyermekgondozás formája, az intézmény működése, valamint a munka jellege és a munkaidő szoros kölcsönhatásban állnak egymással. Ha karrierünkben hajlandóak vagyunk kompromisszumokra, választhatjuk az az utat, hogy leendő munkahelyünk lehetséges kereteit igazítjuk a családi lehetőségekhez Ekkor a hagyományos bölcsődei vagy óvódai/iskolai nyitvatartáshoz igazodva szükséges a rendelkezésre álló munkaidőt szűkítenünk - természetesen számolva az utazással is – majd a megadott keretben viszgálódva feltérképezni a rendelkezésre álló potenciális munkákat, végül annak nyomán a lehetséges munkáltatókat.

A visszatérés módját és minőségét megközelíthetjük ugyanakkor a másik irányból is: Nem probléma, ha a gyermekgondozást követően saját elképzeléseink és önmagunk megvalósítása is kicsit újra előtérbe kerül. Ekkor azonban számolnunk kell azzal, hogy nem a munkáltatók és az állások száma, hanem a gyermekmegörzés lehetőségei csökkennek drasztikusan – vagy éppen jelentenek jelentős többletkiadást. Mivel az eddig végzett felmérések egyértelműen kimutatják, hogy a munkába történő visszatérés legszűkebb keresztmetszete ez a kérdéskör, érdemes megfelelő időt és figyelmet fordítani rá.

A második legfontosabb feladat a passzív időszak alatt megkopott, vagy nem teljesen naprakész, esetleg hiányos ismeretanyag felelevenítése, kipótolása. Ez már nem csak a szülőket, hanem bármely, a munkától huzamosabb időre távolra kényszerülő visszatérőt foglalkoztató kérdés. A felmerülő aggályok legáltalánosabban az idegen nyelvismeret és / vagy az informatikai tudás terén jelentkeznek. A visszatérés előtt éppen ezért érdemes számba vennünk a potenciális lehetőségekhez társuló alapvető elvárásokat, és a rendelkezésre álló erőforrásainkat. Lényeges átgondolnunk, ugyanolyan területre kívánunk-e visszatérni, esetleg időszerű-e karrierünkben komolyabb irányváltást eszközölnünk új tudás/szakma megszerzésén keresztül?

A válasz bármi is legyen, mérlegelnünk kell: mennyire tudunk előre tervezni, anyagi és időbeni lehetőségeink milyen minőségű és mélységű továbbképzést tesznek lehetővé számunkra.  A mérlegelés további vetületei lehetnek, mennyire vállalható a vállalt tanfolyam vagy képzés munka mellett, illetve elvárható, vagy remélhető-e bármilyen támogatás ahhoz jövendő foglalkoztatónktól. A sok nyitott kérdés okán lényeges kihangsúlyozni: a visszatérés tervezését érdemes korán elkezdeni.

Ha a fentiekhez kapcsolódóan az az érzésed, önmagában már a visszatérés tervezése és átgondolása és megtervezése is nehéz, van egy jó hírünk számodra. Kérhetsz segítséget. Az elmúlt évtized munkaerőpiaci változásai, a hozzá kapcsolódó társadalmi igények egyre szélesebb spektrumon nyitottak utat a hozáadott értéket nyújtó szolgáltatásoknak. A legkézenfekvőbb a munkaerő közvetítőkkel és kölcsönzőkkel történő beszélgetés, akik napra készek az aktuális munkaerőpiaci trendekben, megannyi foglalkoztatóval kapcsolatban vannak és szinte bármilyen foglalkoztatási formában tudnak alternatívát teremteni. Természetesen itt sem – csakúgy mint bármilyen más szolgáltatásban – mindegy kivel, milyen formában működünk együtt, kitől milyen minőségű és eredményű támogatást remélhetünk.

A személyzeti tanácsadók szolgáltatásai mellett a visszatérés személyes aspektusait és személyes feladatait támogató érdemi segítséget is igénybe vehetünk az életviteli (life) coachok a megváltozot élethelyzetekben történő sikeres helytállásban támogatnak, melyben nem kéretlen tanácsokkal segítenek, hanem saját eszköztárunkkal és saját személyes tapaszatalataink felhasználásável segítenek a megfelelő megoldások és módszerek kiválasztásában. Mindemellett támaszkodhatunk számos kommunikációnkat, önbizalmunkat fejlesztő módszertanra – de hogy ne menjünk messzire – kérjünk bátran segítséget barátainktól, hozzátartozóinktól. Elsősorban olyanoktól, akik nálunk jobban átlátják az aktuális foglalkoztatási helyzetet, mellette pedig egészségesen szemlélnek kívülről minket is, ismerve képességeinket, igényeinket és szándékainkat.

Ha tehát kellő időben nekilátunk a felkészülésnek, és élünk a környezetünkben rejlő, vagy azon túl igénybevehető segítséggel és támogatással, már nincs más hátra, csak cselekedni. A visszatérés következő lépése az elhatározás és a cselekedet, ehhez azonban elengedhetetlen az ezt megelőző tervezés, a tudásfrissítés és a segítséggel történő alapos felkészülés.A munkába történő visszatérés hosszú folyamat. Megannyi pályázat során szerzett megannyi kudarc vár az elején. Nem szabad azonban elfelejtenünk, ez természetes velejárója annak. Már a pályázatok első időszakában fontos tisztában lennünk azzal, munkát keresni és munkát végezni is újra meg kell tanulni. A kezdeti nehézségeket pedig bátran használjuk tanulásra, épüljünk belőle. Előzőekhez hasonlóan fontos az is, hogy figyeljünk a visszajelzésekre, azokat építsük be a további keresés folyamatába. Értem itt ezalatt azt, hogy finomítsunk igényeinken elképzeléseinken a lehetőségek jelen keretein belül – de természetesen nem egészében feladva elképzeléseinket és céljainkat.